Polgármester: Grabant János
Jegyző: Gaál Mónika
Cím: 8861 Szepetnek Petőfi S. u. 70.
Tel: 93/381-145
Honlap:
E-mail: szepeonk@axelero.hu

Szepetnek Nagykanizsával szomszédos település, tőle délnyugatra fekszik hét kilométerre. Határa igen nagy, zömében sík, kisebb részben dombos. A községen folyik át a Berki patak.Szepetnek külterületén összefüggő szántóföldi táblák találhatók. A település hidrológiai viszonyai változatosak: vannak patakjai, forrásai, nádasai.

Sajátos jelleget kölcsönöz a településnek a külterület nyugati részén található, nagy kiterjedésű körtés, amely különösen tavasszal, virágzáskor nyújt felejthetetlen látványt. A községet keletről vadban gazdag erdőség határolja, a területen működő vadásztársaság számtalan vadlest épített ki. Szepetnek közelében egy 23 hektáros víztározó is található, lehetőséget kínálva a horgászathoz vagy egyszerűen csak a természetközeli kikapcsolódáshoz.

A település legjelentősebb kultúrtörténeti emléke az 1752-ben felszentelt, barokk stílusú, műemlék jellegű katolikus templom. Hársfából faragott szószéke feltehetőleg XVIII. századi eredetű, oltára 1900-ban készült. Érdekessége, hogy a templom oldalhajójában helyezkedik el és a sekrestye felől közelíthető meg. A Batthyányiak öröksége a meglehetősen romos kétszintes majorsági épület és a hozzá tartozó istálló, amelyeket korábban a téesz használt.

A falu 1994-ben megkapta "A virágos Magyarországért" verseny fődíját. A településnek sajátos jelleget kölcsönöz az, hogy a német ajkúak leszármazottai még őrzik a sváb hagyományokat.

Szepetnek nevezetes szülötte Királyi Pál (1818-1892) író, újságíró, aki az 1848-49-es szabadságharc őrnagya, Zala megye országgyűlési képviselője volt. Emlékét a Szabolcs Péter szobrász által készített bronz dombormű őrzi, ez az ÁMK új aulájában látható. A jeles iskola- és művelődésszervező előtt tiszteleg egy emlékoszlop is, mely Németh Ferenc szepetneki fafaragó munkája. Királyi Pál halálának 100. évfordulójára állították, s a róla elnevezett utcában tekinthető meg. A Petőfi utcában hősi emlékmű-szobrot találunk a község - első világháborúban elesett - 52 halottja tiszteletére, de a második világháború áldozataira is gondol a lakosság. Idegenforgalmi látványosság a volt főúri kastély is.

Történelem:
A község nevével először 1184-88 közötti forrásban találkozhatunk Scepethnuc alakban. Később a Sepethnuk (1325), Seputhnek (1419), Zepethnek (1493) formák használatosak. Szláv eredetű helységnév, közszói jelentése csatorna, patak, továbbá forrás, vízesés.

Már a XII. századból vannak adatok Szepetnekről, egyházáról és a püspöki falu plébániáján folyó oktatásról. Kezdetben püspöki tulajdon, majd a veszprémi egyház birtoka volt 1390-ig. Nagyobb hely lehetett, hiszen 1325-ben Károly Róbert heti vásárt engedélyezett szombati napra. Egyházi központként működött ebben az időben a falu. 1519-ben továbbra is mezőváros Szepetnek. 1534-ben a Nádasdyak birtoka lett, miután Nádasdy Tamás feleségül vette Kanizsai Orsolyát. A XVI. század közepén a lakosság búzát, rozsot, árpát termelt. 1564-ben a Kanizsához tartozó falu földesura a megözvegyült Kanizsai Orsolya. Három esztendő múltán újra mezővárosi rangban volt a helység, két halastava mellett kétkerekű vízimalmáról írtak. 1568-ban azonban Kanizsai Orsolya - a török támadások miatt - elcseréli, a királynak engedi át Szepetneket. A szőlők műveletlenek voltak, mivel a jobbágyok féltek a töröktől. 1572-es forrás szerint a település a veszprémi püspökséghez tartozott. Két évvel később a török a Kanizsa környéki falvakban rabolt. 1640-ben pusztának jelzik, ugyanekkor Rátky Miklós özvegye elzálogosította. 1648-ban újra lakott. 1690-ben a terület már 20 éve puszta, benépesítése ezután kezdődött. 1693-ban oppidumnak mondják. 1696-ban a császár a beszállásolástól mentesítette a Szepetnekre települt végváriakat.

Az 1711-es pestisjárvány azonban áldozatokat követelt. 1717-ben Szapáry Miklós tulajdonába került. Katolikus egyházkerületi szerepe mellett erősödött az iskolai oktatás is. 1743-ban a Szapáry család magvaszakadtával a kincstárra szállt vissza a vagyon, de továbbra is mezővárosi rangban volt. 1744-ben már gróf Batthyány Lakos a birtokos; új urbáriumával azonban a jobbágyok terhei növekedtek. 1747-ben az őrangyalok tiszteletére szentelt templomáról olvashatunk, a nép, öt öreg eretneken kívül, mind katolikus volt. 1792-ben Batthyány Lajost nevezik meg a falu birtokosaként, a népesség azonban valamelyest csökkent.

A XIX. század első felében ingadozott Szepetnek lélekszáma. 1804-ben a szabados katonák napi fizetésük felemelését kérték, mivel az három garas, ugyanakkor egy font hús ugyanennyibe került Kanizsán. 1828-ban búza-, rozs- és kukoricatermeléssel foglalkozott a lakosság, iparosként egy-egy takács, asztalos, esztergályos, kádár, ács, mészáros, valamint két kovács dolgozott. Két évvel később Batthyány Fülöp volt a földesúr, horvátok és németek továbbra is lakták a települést. "Ennek megfelelően" a plébános és a káplán tudott a magyar mellett horvátul, továbbá németül, a tanító pedig magyarul, németül beszélt. 1832-ben említik az uradalmi majort és a juhtenyésztést.

- További képek a fotóalbumban -